- Isabelle! - hallom anyám kiálltását lentről. Gyorsan lerakom Louist aki éppen a vonalban volt.
Felkászálódok az ágyról, gyorsan belebújok a mamuszomba. Hallom, hogy anya valakivel beszél.
- Nem hiszem, hogy telefonon beszélgetne valakivel, ki van itt? - gondolom magamban
- Isabelle! - hallom egyre hangosabb hangját de, mintha másabb lenne, talán vékonyabb.
Amint leérek a lépcsőn Chucky oda rohan a lábamhoz, amint lehajolok hátradobja magát és nyalogatni kezdi a kezem. A szép kis spánielt simogatom, gügyögök neki, amikor észre nem veszek Chucky fejénél kettő cipőorrot. Egy pillanatra megáll a lélegzetem, de nem merek felnézni. Férfi cipő az biztos, de a mi házunkban Lou-n kívül nem nagyon járt férfi. Apám meghalt amikor négy éves voltam. A papa meg nem itt lakik, hanem Kanadában. Észbe kapok és hallom, hogy anyám a nevemet mondogatja. A két férfi cipő még mindig ott van.
- Isabelle! - kezdi a mondandóját anya, utálom amikor így hív. - Ő itt Harry. Harry Styles. - mondja, és rámutat a fiatal emberre.
Ekkor már teljesen felálltam és szembetaláltam magam egy férfi mellizommal. Megemelem a fejem és elállt a lélegzetem. Nem, nem szabad. Barátod van. A fiúnak gyönyörű zöld szemei voltak, ingje alól kilógott egy tetoválás a mellkasáról, de nem tudtam kivenni mi lehet az. Szép göndör haja hátra volt simítva. Egy sötétlila ing volt rajta, meg egy fekete csőnadrág és a cipő amit előbb láttam. Érzem, hogy valami szagolgatja a lábam szárát, túlságosan is elvesztem a fiú szemében ahhoz, hogy észrevegyem egy kutya van vele, pórázon tartja.
A fiú észrevette, hogy túlságosan is őt bámulom, elvigyorodik. Meglátom két kis gödröcskéjét az arcán.
- Szia! Harry vagyok, te meg Isabelle. - mondja mosolyogva és kezet nyújt.
- Öhm... Szia. Csak simán Bella. Vagy Bell, ahogy neked tetszik. - mondom félénken és kezet rázok vele.
- Hát akkor szia, "csak simán Bella" - mondja gúnyosan, és megint megjelennek a gödröcskéi.
Mivan? Gúnyolódik? Nem ismer még engem...
- Szép cipő, hol vetted? A hetvenes években? - vágom vissza csípőből. Lehajtja a fejét és halkan elneveti magát. Mint aki nyert, bólintok egyet magabiztosan.
- Szóval... - köhint egyet anyám. - Harry azért jött, mert pároztatnánk a kutyákat. - mondja mosolyogva. Meglepődtem. - Talán kezdhetnénk azzal, hogy megpróbáljuk összebarátkoztatni őket. - ajánlja fel ötletét anya.
- Igen, ez remek ötlet. - mondja Harry anyát megerősítve.
Kimegyünk a kertbe, előttem anya, kezében Chucky aki egyfolytában nyüszít. Harry megy anya mellett, ő csak nyugodtan viszi a kutyáját maga mellett a pórázban. Közben alkalmam nyílik rá, hogy megfigyeljem hátulról. Szép válla van, haja tökéletes így, hogy hátra van simítva. Aztán megfigyelem a lábát, és sajnos vagy nem sajnos, de rá kell döbbennem, ennek az embernek jobb lába van mint nekem. A kutyákat elengedték a fűben, amikor a hím kutya odapróbál menni Chuckyhoz, idegbeteg állat módjára elkezdi leugatni a hím fejét. Ez az én kutyám.
Már vagy egy órája próbálja anya és Harry összeszoktatni a két kutyát, de nem nagy sikerrel.
- Hát kiskutyám. Ennyi volt mára. - mondja Harry miközben leguggol, és elkezdi simogatni a kutya fejét. Az a kutya annyira ellenszenves nekem! - A nők már csak ilyenek, felajánlod magad, de nem kellesz nekik. Kivéve ha van pénzed. Akkor jöhetsz szóba te is blöki. - mondja a kutyának. Erre a mondatra kettő dolog ugrott be, az egyik, hogy biztos bolond a csávó amiért így beszél a kutyához. A másik, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül. Leguggolok a kutyámhoz és én is elkezdem mondani neki.
- Ne aggódj Chucky, hogy ez nem jött össze. Tudod a férfiak csak dugni akarnak. - mondom teljesen komoly hangon. Érzem magamon Harry pillantását. - Mivan? - kérdezem unott hangon.
- Semmi csak... - itt abbahagyja és körül néz, hogy anyám nincs-e a környéken. - Mondták már, hogy rohadt szexi vagy? - kérdezte. Ez az ember perverz? Mi ütött belé? Nem tehettem mást, kitört belőlem a röhögés.
- Isabelle! - hallom egyre hangosabb hangját de, mintha másabb lenne, talán vékonyabb.
Amint leérek a lépcsőn Chucky oda rohan a lábamhoz, amint lehajolok hátradobja magát és nyalogatni kezdi a kezem. A szép kis spánielt simogatom, gügyögök neki, amikor észre nem veszek Chucky fejénél kettő cipőorrot. Egy pillanatra megáll a lélegzetem, de nem merek felnézni. Férfi cipő az biztos, de a mi házunkban Lou-n kívül nem nagyon járt férfi. Apám meghalt amikor négy éves voltam. A papa meg nem itt lakik, hanem Kanadában. Észbe kapok és hallom, hogy anyám a nevemet mondogatja. A két férfi cipő még mindig ott van.
- Isabelle! - kezdi a mondandóját anya, utálom amikor így hív. - Ő itt Harry. Harry Styles. - mondja, és rámutat a fiatal emberre.
Ekkor már teljesen felálltam és szembetaláltam magam egy férfi mellizommal. Megemelem a fejem és elállt a lélegzetem. Nem, nem szabad. Barátod van. A fiúnak gyönyörű zöld szemei voltak, ingje alól kilógott egy tetoválás a mellkasáról, de nem tudtam kivenni mi lehet az. Szép göndör haja hátra volt simítva. Egy sötétlila ing volt rajta, meg egy fekete csőnadrág és a cipő amit előbb láttam. Érzem, hogy valami szagolgatja a lábam szárát, túlságosan is elvesztem a fiú szemében ahhoz, hogy észrevegyem egy kutya van vele, pórázon tartja.
A fiú észrevette, hogy túlságosan is őt bámulom, elvigyorodik. Meglátom két kis gödröcskéjét az arcán.
- Szia! Harry vagyok, te meg Isabelle. - mondja mosolyogva és kezet nyújt.
- Öhm... Szia. Csak simán Bella. Vagy Bell, ahogy neked tetszik. - mondom félénken és kezet rázok vele.
- Hát akkor szia, "csak simán Bella" - mondja gúnyosan, és megint megjelennek a gödröcskéi.
Mivan? Gúnyolódik? Nem ismer még engem...
- Szép cipő, hol vetted? A hetvenes években? - vágom vissza csípőből. Lehajtja a fejét és halkan elneveti magát. Mint aki nyert, bólintok egyet magabiztosan.
- Szóval... - köhint egyet anyám. - Harry azért jött, mert pároztatnánk a kutyákat. - mondja mosolyogva. Meglepődtem. - Talán kezdhetnénk azzal, hogy megpróbáljuk összebarátkoztatni őket. - ajánlja fel ötletét anya.
- Igen, ez remek ötlet. - mondja Harry anyát megerősítve.
Kimegyünk a kertbe, előttem anya, kezében Chucky aki egyfolytában nyüszít. Harry megy anya mellett, ő csak nyugodtan viszi a kutyáját maga mellett a pórázban. Közben alkalmam nyílik rá, hogy megfigyeljem hátulról. Szép válla van, haja tökéletes így, hogy hátra van simítva. Aztán megfigyelem a lábát, és sajnos vagy nem sajnos, de rá kell döbbennem, ennek az embernek jobb lába van mint nekem. A kutyákat elengedték a fűben, amikor a hím kutya odapróbál menni Chuckyhoz, idegbeteg állat módjára elkezdi leugatni a hím fejét. Ez az én kutyám.
Már vagy egy órája próbálja anya és Harry összeszoktatni a két kutyát, de nem nagy sikerrel.
- Hát kiskutyám. Ennyi volt mára. - mondja Harry miközben leguggol, és elkezdi simogatni a kutya fejét. Az a kutya annyira ellenszenves nekem! - A nők már csak ilyenek, felajánlod magad, de nem kellesz nekik. Kivéve ha van pénzed. Akkor jöhetsz szóba te is blöki. - mondja a kutyának. Erre a mondatra kettő dolog ugrott be, az egyik, hogy biztos bolond a csávó amiért így beszél a kutyához. A másik, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül. Leguggolok a kutyámhoz és én is elkezdem mondani neki.
- Ne aggódj Chucky, hogy ez nem jött össze. Tudod a férfiak csak dugni akarnak. - mondom teljesen komoly hangon. Érzem magamon Harry pillantását. - Mivan? - kérdezem unott hangon.
- Semmi csak... - itt abbahagyja és körül néz, hogy anyám nincs-e a környéken. - Mondták már, hogy rohadt szexi vagy? - kérdezte. Ez az ember perverz? Mi ütött belé? Nem tehettem mást, kitört belőlem a röhögés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése