Bunkó.

   - Most min nevetsz? - kérdezi gyorsan Harry amikor anyát közeledni látta felénk.
   - Hát nem is tudom, talán azon amit előbb mondtál?! - kérdezek vissza.
   - Ki mondott az előbb mit? - jött oda anya hozzánk mosolyogva. Érdeklődő arcot vágott.
   - Jajj, semmit Kristen! - veti oda Harry engem bámulva.
Ránéz anyámra és előveszi a "jó kisfiú vagyok, imádjatok!" mosolyát. Hah, na persze. Felháborodva nézek rá. Harry feláll, leporolja a térdét, még egyszer rám néz, majd csevegni kezd anyával. Ezt nem bírom nézni. Kétszínű lenne? Utálom a kétszínű embereket!
    - Mi az, hogy semmit? Anya! Azt mondta, hogy szexi vagyok! - kiálltom, de ahogy elnézem, anyám jól elszórakozik rajtam.
Harryvel együtt el nevetgéltek ott ketten, beszélgettek. Most ellenem fordultak? Elindultak befelé a házba, én meg utánuk kullogtam egyedül. Anya még mindig úgy tűnik nem hisz nekem, úgyhogy bepróbálkozok újra.
     - De anya... - nyávogom miközben még mögöttük sétálok, nem igaz, milyen lassan mennek!
     - Isabelle! Kislányom! Nyugodj le, Harry csak kedveskedni próbált! Örülj neki, hogy egy fiú ezt mondta rád! - mosolyog
     - Ja, amúgy se igaz. - motyogja magában Harry.
     - Mivan? - méltatlankodok. - Na jó, anya! Kérlek! Nem mehetne el ez az... - végig mérem gyorsan a szememmel. Nem, nem mondhatom rá, hogy félisten. - Ez a bunkó ember? - folytatom végül. Anya meglepődötten néz rám, mintha magyarázatra várna, de most hidegen hagy.
    - De, éppen menni készültem. - mondja Harry nyugodt hangon.
    - Hála a jó istennek! - kiálltok fel és közben letérdelek a földre, kétszer meghajolok, és megcsókolom a padlót. Kicsit túljátszottam. Hallom Harry halk kuncogását. Annyira aranyos!
     - Rendben van,viszlát Harry! Akkor ahogy megbeszéltük, holnap! Isabelle, kísérd ki! - parancsol rám anya, rám mutat a mutató ujjával és villámokat szór a szemével. Valami rosszat csináltam volna?
Még anya egy jó párszor megkínálja Harryt innivalóval, beszélgetnek, nevetgélnek és a fiatal ember végre készülődik. Ráteszi a kutyájára a pórázt és megáll az ajtó előtt. Meglepődötten ránézek. Pár másodpercig némán farkasszemet néztünk, aztán morogva kinyitottam az ajtót előtte. Jézusom, kakaót ne csináljak neki? Még be is takargatom ha kell. Éppen, hogy csak átléptük a küszöböt, egy kar süvít el mellettem és a falnak támaszt a másik kezével. Így álltunk, hogy Harry egyik kinyújtott karja a fejemnél a falat támasztva, a másikkal meg szorít, nehogy elmenjek. Alkalmam nyílik rá jobban megvizsgálni arcát. Gyönyörű arca van, gyönyörű szemei. Az egész pasi gyönyörű! A nagy ábrándozásokból kitérve, nem értem mit akar tőlem Harry, erővel ellököm magamtól.
     - Mi van? Mit akarsz? - kérdezem ingerülten.
     - Hmm... - mondja és megharapja a száját. - Gyere el velem kutyát sétáltatni. - néz rám baba arccal. Először tiltakozóan megrázom a fejem, erre kiskutya pillantással néz rám. Végül beadom a derekam.
     - Mondjuk holnap?
     - Mondjuk holnap. - válaszolja és elmosolyodik.

Az estét Louissal töltöm. Összebújva éppen filmet nézünk, amikor megcsörren a telefonom. Louis felkapja.
     - Haló! Christian Grey irodája! - szól bele Lou mivel idegen szám volt. Gyorsan számra tapasztom a kezem, nehogy lehessen hallani a nevetésem.
     - Ki? Aha. Ja. Értem. Mit is akarsz pontosan? Hogy én? A barátja. Ja. Aha. Ja. Oké. De mi van ha nem akarom? Jó, jó nyugi haver. Adom. - mondogatja Louis, azt pontosan nem értettem, hogy kibeszél a vonal másik végén. - Bells, valamilyen Hugó hív. - tartja felém a készüléket. Imádom amikor így hív.
     - Mi van? Az ki?  - kérdezem röhögve, vállat von én meg kikapom a kezéből a mobilomat. - Haló! Ki az? - kérdezem a kelleténél kicsit hangosabban.
    - Harry vagyok. Nem tudom a barátodnak honnan jött ez a név, hogy Hugó. Szóval, áll a holnapi randi? - kérdezi Harry, és telefonon keresztül láttam, hogy vigyorog. Ránézek Loura aki nem ért semmit.
    - Először is. Ez nem randi! Érted? Nem randi! És miután úgy letámadtál a falnál majd megkérdezted bele mentem! Nem randi! Elmondjam más nyelven is neked, te beképzelt hólyag? - oktatom ki. Még egy párszor elkellett magyaráznom neki, hogy ez nem randi lesz, de végül megértette. Amikor letettem a telefont, sóhajtva Louisra nézek.
   - Ki volt ez a seggfej? - kérdezi, és látom, hogy kezét ökölbe szorította.
   - Senki, nyugi. Csak egy paraszt akit anyám által ma ismertem meg. Semmi nincs közöttünk! Csak téged szeretlek. Érted? És elhívott kutyát sétáltatni. - mondom mosolyogva.
   - Jó, de ha bántani mer téged...én, én... - mondja idegesen. - Nem is tudom, mit csinálok vele! - megfogtam ökölbe szorított kezét, ellazítottam és megpusziltam ujjai végét.